Ezzel a bölcsővel kicsit kiéltem azokat a nosztalgiáimat, amik a múlt századi bútorok egy fajtájához fűznek. A tervezésnél a puszta funkción túl  játszottam kicsit a formával is. Ezzel együtt nem lett a másolata vagy leképezése valamely 20. századi tárgynak.
(Más fa bölcsők láthatók ide kattintva.)

Kapott a bútor egy-két mértéktartó profilt, néhány díszlécet, íves fejezetet. Olyan díszítő elemeket, amiken aztán a fények és az árnyékok nekünk tetsző módon játszanak el.

 Közelebbről:

Még a műhelyben, a  fekete dió faszegek lefaragása után, frissen olajozva:

Az összekötő rúdon elhelyezett fejezetnek is köszönhető, hogy a konstrukció kicsit emlékeztet egy kapura. Nem lövöm le a kívánkozó közhelyeket.

A négy fékezhető görgő mozgathatóvá teszi a bútort, bár szerintem ez az az eleme, ami akár le is maradhatott volna.

Ami viszont vitathatatlanul praktikus, bár viszonylag nagy helyet foglal, az a bölcső-kosarat tartó kötelek felső végéhez illesztett két rugó.

 A bölcső-kosár magában is megél, az állvány nélkül is egy tetszetős darab:

Ugyanez, az első ilyen darabon, fenyőfából (a fenti képeken égerfa bölcső van):

A fenyő bölcső egészében:

És mégegyszer az égerfa: